Nagybátony-Orosz Mátyás sziklája (vára) 

Nagybátonytól 7 km-re DK-re a Lengyendi-Galya-Gyökeres-tető gerincből Ny-i irányba leágazó mellékgerinc sziklás, csaknem függőleges oldalakkal határolt végződésén van a várhely, tszf. magassága 720 m, a Mély-patak 80 m-rel folyik a vár alatt.

A várat a Gyökeres-tető felől húzódó gerinc irányából kellett csak mesterségesen megerősíteni. Itt egy 7 m széles és 1.5 m mély várárkot vágtak a sziklába. A vár belső területének hossza 24 m, szélessége 8, majd csak 2,5 aztán 6 m, vagyis középütt erősen elkeskenyedik. A felszín az alapszikláig lepusztult.

A terület eredetileg Lengyend földhöz tartozott, amely nógrádi várföld volt és II. Endre 1217-ben adományozta a Baksa-nemzetségnek. Emiatt, építésének valószínű post quem dátuma: 1217.

Sebestyénvár

Nagybátony településrésztől DK-re, mintegy 7 kilométerre. A földvár egy 738 m. magas erődített csúcs és az ahhoz csatlakozó nyúlvány a Vörös-kőtől K-re, a gerinctől É-ra található. A népmonda szerint a mais látható sáncnyomok már a tatárjárás alatt is megvoltak. Az erődítményt a tatárok elfoglalták, s annak névtelen kapitányát – mint Szent Sebestyént – nyilakkal végezték ki. Felmérése, bejárása ismereteim szerint nem történt meg.

Szuha-Galyavár

A Galyatető 830 m tszf. magasságú ÉNy-i nyúlványán helyezkedik el a Mátra /és egyben Magyarország mai területének / legmagasabban fekvő várhelye. Szuha község, melynek határába tartozik, tőle 5,8 km-re É-ra fekszik. A Galya-tetőhöz egy 820 m-es nyereggel kapcsolódik, a többi oldalon kb. 250 m-es relatív magasságú lejtők határolják.

A Galyavár a Mátra legnagyobb magán várhelye (a korai királyi építésű Mátraszentimre-Óvárhoz természetesen nem hasonlítható). Az első - gerincet átvágó ároktál a hegy É-i sziklás végződéséig 250 m az erődített terület hossza. A várat D-i szélén két egymást követő árok határolja. Az első várrész 76 m hosszú és 18 m széles. Ezt több árokból és teraszból álló erődítés választja el az 50 m hosszú, 15 m széles második várrésztől. Ennek É-i végét egy 3-4 m-es sziklaletörés alkotja. Ettől É-ra található a 40 m hosszú harmadik várrész. A vár É-i szélét alkotó szikláktól indul ki és a várat védő legdélibb árokhoz tart a várhoz hozzákerített K-i lejtőt védi egykori palánk nyomvonala. A várról történeti adatunk nincs.

Szuha-Várbérc

A Várbér r. Szuha belterületének DK-i szélé lévő 382 m-es magaslat, a Nagy-patak völgye fölé 50 m-rel emelkedik.

A környezetéből kúposan kiemelkedő hegyen egy 55 m. alapú, 30 m. magasságú háromszög a védett belső terület alakja. Ezt a DNy-i oldal egy szakaszát kivéve - ahol a meredek lejtó fölöslegessé tette azt - minden oldalon várárok vette körbe. A belső terület közepén egy 9 x 9 m-es külső méretű kőtornyot tártak fel, ill. a körítő falat is több ponton átvágták. Az ásatáson zömmel 12-14. századi tárgy kíséretében.  (18.)

A várat oklevél nem említi, maga a falu sem rendelkezik Árpád-kori adattal. Mivel a szomszédos települések éppúgy, mint a később határába olvadt Zsiva a Baksa-nemzetség birtokai, nagy valószínűséggel feltehető mindez Szuháról is annál is inkább, mert az 1296-ban szereplő Baksa nb. Csomosz (19.) neve felbukkan egy hegy neveként a falu határában. Vö. Csomoz, ill. Csomoszvár.

 

A vidék benépesítése, amit az itt élő népek hagytak ránk

A bronzkor második felében Kr. e. 1500 után Nógrád megye sűrűn benépesedett. A völgyek menti dombokon, de a magasabb hegytetőkön is aránylag közel egymáshoz kisebb nagyobb települések létesültek. Különösen sűrűn találhatók ilyenek, vagy a hozzá tartozó temetők az Ipolynak szécsényi szakasza mellett, a Zagyva-völgyében, különösen Kisterenye vidékén. Az Aranyhegy a megye területén lévő ilyen települések között a legnagyobb lehette. A minden oldalról meredeken emelkedő domb néhány holdnyi fennsíkján esetleg erődítmény is lehetett. Erre vall, hogy a fennsíknak pereme hirtelen töréssel megy át a meredek oldalba főleg annak keleti és északi oldalán. A domb nyugati és déli oldalához csatlakozott egy nagykiterjedésű urnatemető, ami az ott évtizedek során folytatott homok kitermelés következtében a 20. század 50es, hatvanas éveiben elpusztult.

Az   Arany-hegy régészeti leleteivel. kapcsolatban a Sas c. folyóiratban 1833-ban közölt tanulmányt Kubinyi Ferenc régész. Rá hivatkozva Marton Lajos Nógrád megye ókora c. munkájában kifejti, hogy „az őskori kutatás múltja Magyarországon elválaszthatatlanul összefügg Nógrádvármegye őskori emlékeivel. Irodalmunk régebbi forrásaiból tudjuk, hogy e vidékek lakosai a múlt század (19. sz,) húszas éveiben bukkantak bronzkori emlékekre. 1861-ből Kubinyi Ferenc így emlékezett vissza a kisterenyei leletek megtalálásának folyamatára. „ A Hársason mintegy 50 év előtt a helybéli lakosok előadása szerint lábas erdő díszlett. Minthogy rajta pedig számos hársfa találtatott Hársasnak, később az ott előforduló arany eszközökről, kivált az aranysodronyokról Arany hegynek neveztetett. E két név mostanáig is fennáll.

Sokszori és több évi fáradozásaim és nyomozásaim után sem jöhettem arra (rá), hogy a helybeli lakosok mi módon és mikor jöttek légyen az ott található arany és egyéb régiségek nyomára.

Annyi bizonyos, hogy első években midőn a helybeli lakosok a hegy fennsíkját, és némely helyen annak oldalát szántóföldnek kezdették használni, régiségekre nem akadtak, csupán később, mintegy 41 év előtt (1820) jöttek némelyek nyomába; Eleinte az aranysodronyt a helybéli palóc legények kalapjaikra tekergették,, de az éles szemű Izrael népének házaló fiai a kalap mellett csillámló sodronyt csakhamar aranynak ismervén fel, az illető tulajdonosokat eleinte egy pár itce borral, később néhány forinttal kielégítették, de ezen nyerészkedés megakadályoztatott egy időre az által, hogy a helybéli földes uraság és annak gazdatisztjei  az aranynak belértéke szerint elégítették ki olykor az illetőket, én pedig gyakran túlságos áron csak azért vettem meg az arany ékszereket, , bronzokat, agyag edényeket, olykor érdektelen töredékeket, hogy ösztönt gerjesszek a további keresésre, s azokat megmentsem a tudomány számára.” Majd az események leírását később így folytatja: ”Az első bronz boglárt, mely birtokomba került 32 év előtt (1822) egy palóc legény szűrén vettem észre, mely időtől több arany és réz boglár , fegyver, edény és rézgyűrű jutott birtokomba, melyekből néhai tagtársunk Jankovich Miklós úrnak több példánnyal kedveskedvén , azok a híre Jankovich-féle gyűjteménnyel a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek”.    

Az Aranyhegy azóta sem volt megásva, annál többször keresik fel a hívatlan kincsvadászok, s mohóságuk, hozza nem értésük mérhetetlen károkat okoz a tudománynak.

 Az Aranyhegy mellett érdekes régészeti leleteket rejtett és talán rejt a Kálváriától kelet felé nyúló lösz hegy a Vállós út. Ugyancsak nem mindennapi színfoltja a Várhegy és a már a Cserhát szálén található Strázsa-hegy, melyen az erődítés nyomai máig látszanak, s ezek a megerődített helyek különböző korok népeinek produktuma.

 Ugyancsak hasonló korú urnatemetőt sikerült feltárni Nagybátonyban a maconkai köves út és a vasútállomás között a völgy síkjánál alig valamivel nagyobb kiemelkedésen.  Mindezek azt bizonyítják, hogy a hegyek mellett a síkvidék is hamar lakottá vált benépesült a népvándorlás során. Bizonyítékokat erre az 1950/51-es évek­ben végzett leletmentő ásatások szolgálnak, amikor is 972 ur­nasírt sikerült feltárni, a bányaváros építése alkalmával. Az urnasírokban található eszközök: tőrök, beretvák, sarlók, balták, vésők, kézfejvédők, tűk, gyűrűk, karperecek, ruhadíszek, csüngők, a régészek szerint a pilinyi kultúra emlékei, i.e. 1500 körül készülhettek, s a bronzkor embere hagyta ránk.  A Bányaváros és az állomás közti területen az „Anyagraktár” alapozása közben bronzkori urnasírokra bukkantak. Az urnák mellett használati eszközöket is tettek, s átlagban minden 240. sír gazdagabb leletanyaggal rendelkezett. A tárgyak bronzból készültek, s a késő bronzkor leletei. Ismertetését Patay Pál ásató régész végezte el. Előzetes jelentés a nagybátonyi temető ásatásának eredményeiről. AÉ. 1954. 81. 33-37. p.

A nyersanyagot nem helyben találták. Természetese állapotban a réz a Mátrában Recsk környékéről valók. Vasat a ma már Szlovákiához tartozó Ragyolc környékéről szerezhették be

A korai történelem embereit, a terület védhetőség mellett az itt található ásványok; az obszidián, a réz, a mész is csábí­totta, s természetesen az itt található vad, hal sem volt el­hanyagolható. Állatai számára fú, makk egyaránt megtermett. Hogy kik lakták a területet, arra a régészeti ásatások adnának megnyugtató választ.

A megtelepedés útvonalait a folyók és mellékágaiknak völ­gyei szolgáltatták. Ezek a folyók a Tarna a Zagyva és a beléjük ömlő patakok.  A népvándorlás-kori  népek közül a szkíták a közeli Mátraszelén hagytak sír formájában leletet, a kelták  jelenlétét a vidéken több lelet bizonyítja, többek között a Kisterenyei Rákóczi-hegyről származó fibula is. Ez utóbbi valószínű a Várhegy nevet takarja. A népvándorláskori leletek közül jelentősnek mondható, s a gót népcsoporthoz köthető Kisterenyén a bányaigazgatóság épületének alapozásakor talált és a 4. század végére, illetve az 5. század elejére keltezhető sírleletek: ezüst fibula, jellegzetes fésű és csat mellett a kerámia leletek érdemelnek említést.  Uo. 36. p. Honfoglaláskori leletek még nem fordultak elő, igaz a vidéken Kubinyi célzatos és céltudatos ásatásán kívül csak leletmentő ásatások voltak

A Mátra-hegység minden átmenet nélkül emelkedik ki az Alföldből. A hegység belseje régóta lakott hely. Közép-magas hegység lévén, könnyen felfedezhetők kellemes, szélvédett és védhető völgyei, messziről látható erődíthető csúcsai, magasabb „tetői”.

A vulkanikus eredetű helyenként igen meredek csúcsok, gerincek, hegyhátak alkalmasak erődítmények kiképzésére. A Mátrában több ilyen csúcs, meredek sziklafallal védett terület benépesítése, megszállása már az őskortól elkezdődhetett; aminek bizonyítékai, emlékei, a század elején még látott és leírt kőfalszerű erődítmények, emellett a földvárak és egy később keletkezett emlék egy kővár, az Ágasvár. A földvárak a kora középkorban is védelmül szolgáltak.

A kőfalszerű erődítmények maradványai a "kőgyepük" két ága is érinti a mai Nagybátonyl2 közigazgatási területét. Az egyik a bátonyi Hajnács-hegytől indul Alsólengyendnek, a Dorogpuszta mellett Kisterenye felett (K-re), és húzódott a Somlyó-hegynek; a másik "kőgyepű a tiribesi gerincek felett haladt a Kőerdő-tetőnek, és onnan kanyarodott Felsőlengyendnek, majd a Hajnács-hegytől délnek fordulva a Nagy-Galya felé vette útját.”

A földvárak egyike a Sebestyénvár - a falutól DK-re mint­egy 7 km-re. A földvár 738 m magas erődített csúcs, és az ahhoz csatlakozó nyúlvány a Vörös-kőtől keletre a gerinctől északra található. A népmonda szerint - a ma is látható romok - a tatárjárás idején már megvoltak. A várat a tatárok elfoglalták, s kapitányát, mint Szent Sebestyént nyíllal kivégezték. A másik földvár a Gyökeres-tető egyik mellékvonulatán található kb. 720 m magasságban. A Mély-patak mintegy 80 m-re folyik a vár alatt. Ez utóbbi vár Orosz Mátyás-sziklája néven ismeretes. Vi­szonylag kis erődítmény volt. Hossza mindössze 24 m, szé­lessége 8 m és 2,5 m között mozog. Megerődíteni csak a gerinc felől kellett, ahol egy 7 m széles és 1,5 m mély árkot ástak az építők.

Ásatás egyik várban sem volt, így bizonyosat sem építésük időpontjára, sem építőjükre mondani nem lehet.

Az erdő távol, s közelben tölgy és bükkfákból állt. Sertéseket lehetett tartani. A tölgyesekben nagyobb állatokat legeltetni Víz mindkét helyen található.

A Zagyva Nógrád megyében ered. A Mátrát északról és nyugatról kerüli meg. A folyó völgye korán közlekedési útvona­lak helye lett. A Mátrán át az út a Gyöngyössolymos feletti Csamakon, a Galyán és a Kőkapun át vezetett Lengyendre.

A Zagyvának, de a Tarnának is névadói azok a bolgár szlá­vok lehettek, akik az avar birodalom bukása után vették bir­tokukba a vidéket.

A bolgár-szlávok mellett "kisebb vizek, terepalakulatok" névadóiként a már az Árpád-korban ... "ide települt szlávok is szerepelnek. Példa erre az Árpád-kori telepítésű Lengyen(d) falu határában lévő Rakta nevű mocsár, mely névnek eredete a lengyel „rokita, rakita fűz" szóból (eredeztethető) származik.

A honfoglaló magyarok a Mátra vidékét Anonymus szerint 903-ban szállják meg, amikor is Árpád fejedelem „ az Eger-­patak és a Zagyva közötti földeket véglegesen birtokéba vesz.”

Valószínűleg - újra Anonymusra hivatkozva - a mai palóc etnikum ősei is ekkor települnek meg a Mátrától északra -, akik talán azonosak lehetnek Anonymus kunjaival, illetve a három magyar kabar törzs valamelyikével.

Bár a vidék ekkor Heves (Újvár) megyéhez tartozott a Mátra északi oldalának egy része a kora középkorban Nógrád várának tartozéka volt. Területileg a már említett Lengyen(d) nevű faluról van szó.

A középkor néhány építészeti emléke is megtalálható a településen. Rom alakban a lengyendi templom (Egyház-magossa). 1912-ben még említést tettek a ma már Mátraverebélyhez tartozó tiribesi templomról. Legrégibb és legértékesebb műemléke a maconkai templom középkori falfestményekkel, a Kisterenye románkori falrészleteket rejtő római katolikus templom 1280 táján kezdték építeni, 1839 és 1844 között duplájára építették át. Nagybátony 1735-ben épített temploma a lengyendi templom köveiből épült részben. Szúpatak evangélikus temploma a 19. század végének építménye, s a 20. század első évtizedében 1907-ben kaptak templomot a kisterenyei és környék evangélikus hívei.

Archívum

Eseménynaptár

loader

 

Közvilágítási hibabejelentő

Bátonyterenye Város

Közvilágítási hibabejelentés:

Telefonszám: +36 80-980-071

(éjjel-nappal hívható - üzenetrögzítő)

 

e-mail cím: hibabejelentes@grep.lighting

Bátonyterenye Város weboldala