Területe 278.4 km2. Tizennégy település tartozik ide. A települések közül egy, Bátonyterenye város, amely négy település: Kisterenye, Maconka, Nagybátony és Szúpatak egyesüléséből alakult meg. A többi település község. A lakónépesség száma: 27 500 fő. Népsűrűsége 99 fő/km2.

A terület a 21-es és 23-mas főutakon közelíthető meg. Fő folyója a Zagyva, melybe a Bárna-patak (Mátranovák, Mátraterenye), az Iványi-patak, és a Mindszenti-patakok mellett (Mátramindszent), a Szuha-patak (Szuha – Mátraalmás), a Tarján-Kázári-Lengyendi-és Kecskécs-patakok  (Kisterenye, Maconka, Nagybátony) és a Kis-Zagyva ömlik. Sámsonháza, Nagy- és Kisbárkány, Lúcfalva és a két éve önálló településsé vált Nagykeresztúr szintén a kistérséghez tartoznak.

Kistájilag a Cserhát keleti része, a Mátra lába és Pátervásári dombvidék nyugati szegélye tartozik ide a Zagyva-völgyével. levitra pill price

Térfelszíni formája szerint többségében dombvidék, mely dél felé eléri a középhegységi magasságot, lévén a határa a Központi-Mátra gerince.

A kistáj erdőben gazdag. A terület közel fele erdő. Az őshonos fák közül a kocsánytalan tölgy, a csertölgy, a déli kitettségű területeken a molyhos tölgy a jellemző. A magasabb részeken és a hidegebb völgyekben megjelenik a gyertyán a bükkel együtt, majd az 500 méter feletti részeken szép lábas erdők találhatók, ahol már a bükk az uralkodó fafaj. A dombvidék jellegzetes fája a kétszáz éve betelepített akác, melyet virágzása idején messze földről keresnek fel a méhészek.

Bár az itt lakó emberek több ezer éve használták az erdőt, de a természetes úju­la­tok itt őrizték meg legjobban a korábbi növényzetet. Az erdőkben a lombfák kö­zül megtalálhatók a kocsányos-, kocsánytalan-, molyhostölgy és a csertölgy, a nagy- és kis­levelű hárs, helyenként a virágos- és a magas kőris, a patakvölgyek­ben a méz­gás ­éger. Másutt magányosan vagy kisebb csoportokban a bibircses nyír, a rez­gő ­nyár. Találunk fol­tokban me­zei-, vénic- és hegyi szilt, mezei-, hegyi- és korai juharokat, ta­tár­ju­hart és az Amerikából származó zöld­ju­hart. Előfordul a sajmeggy, napos szárazabb hegyoldalakon a lisz­tes- és bar­kó­caber­kenye.  

Vízfolyások mellett kísérő faként megjelenik a fehér-, a kosárkötő-, a törékeny fűz és a csigolyafűz, a fehér- és szürke nyár. A fenyők közül a közönséges boróka ős­ho­nos.

Az erdei- és feketefenyő, ültetés folyamán került a domboldalakra, részben gyors növekedésük, s némi gazdasági jelentőségük miatt(bányafa). Kul­túr­táj­ként van jelen, akárcsak 200 éve az akác. 

Tavasszal a határban legszínesebb a rét, ősszel az erdő pompázik színekben. Az éledő természetet a hóvirág jelzi, majd a mocsári gólyahír és a keltikék tö­me­ge jelenik meg. Az előbbi a vizenyős, az utóbbi pedig a lombjukat még alig bon­to­ga­tó erdőkben virít. Az erdők-mezők színpompája folytatódik a kankalinokkal, a gyer­mek­láncfűvel, a tüdőfűvel, a különböző kellemes illatú ibolyákkal, melyek a kéktől a rózsaszínig pompáznak a napos oldalakon, erdőszéleken, sokszor szőnyeget te­rít­ve a tájra. A tölgyesekben helyenként májusban fehérlik a gyöngyvirág, a sze­rény virágzatú szamóca, illatozik a mécsvirág, és csoportosan sárgállik a tavaszi hé­rics. Majd a tavasz haladtával nyílik a zsálya, s a különböző szegfűfélék is ek­kor kezdik virágjaikat bontani. A nyár közeledtét jelzi a pirosló pipacs. Az újra fel­tűnő búzavirág kékje látható a vetésekben. Megjelenik a szagos müge, őt meg­elő­zi nyílásával a kosbor, a méhfű és a kutyatej. A természetes nö­vény­ta­ka­rók­ban kép­viselteti magát a farkasboroszlán, a holdviola, a vadrózsa (csipke), az arany­zab. Kora tavasszal messziről fehérlik a vadkörte virága, s az erdőszéleken fe­hér sá­vot húz a viruló kökény. Feljebb a sajmeggy virága látszik. A cser­je­szin­ten nyí­lik a galagonya és a nitrogénben gazdag talajokon foltokban a fehér bodza. Az ősz kö­zeledtét mutatja a nyárvégi katáng, s szeptember nyirkosabb reggeleitől egy-két szál­lal képviselteti magát az őszi kikerics.

Megtekintésre ajánljuk többek között Mátranovákon Cserkész-kutatat és környékét, a Hegyeskei borókás legelőt, ahol kora tavasszal nagy területen nyílik a leány- és feketekökörcsin, a sárgálló tavaszi hérics, május végén pedig az árvalányhaj. E szemet gyönyörködtető növényt – védett – még Nemti és Nádújfalu között is láthatjuk nagy tömegben május végén, június elején. Mátranovákon megemlítenénk még a Nyirmedi-tavat és környékét, amelyet pár éve egy nagy vihar szárazulattá tett. Innen mintegy 20 perces sétával elérhető egy kifejezetten földtani ritkaságnak számító szabdalt, csipkézett szemcsés felszíni riolittufa-takaró, melyet a környéken Fehérszéknek neveznek.. synthroid 100mcg

Tavaszi látvány a Cigány-völgy és a mátraverebélyi műemlék templom fölötti Kőszirt oldalában nyíló tavaszi hérics mező.

Az év minden szakaszában élményt nyújt a Kisterenyén lévő 17. században épült és többször átépített két saroktornyos, hagymakupolás Gyürki-Solymosy kastély, kúria, a hozzá tartozó 16 hektáros parkkal, ahol a helyi több száz éves őshonos fák mellett a 30 éve ültetett örökzöldek (egzóták) is szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A kastélyt a 21 század elején restaurálták. 2003 szeptemberében nyílik az id. Szabó István szobrász munkáit bemutató életmű kiállítás. Bejárata mellett egy tájház fogadja látogatóit előzetes bejelentés alapján. A Tájházban egy ½ telkes volt jobbágycsalád lakáskultúráját tekinthetjük meg. (Tisztaszoba, konyha és kamra a hozzá csatlakozó gazdasági épületekkel. Érdeklődni a Kastélykerti Művelődési Házban lehet

A Mátra északi oldala kevésbé feltárt. Erdészeti úthálózata gépkocsival csak engedéllyel látogatható. A turista -, és feltáró utak mellett is kellemes vizű források találhatók, melyek közül megemlítjük Nagybátonyból az Ágasvárra menet látható Büdös-kutat (370 m. magasságban) Nevével ellentlétben kellemes szomjoltó vizet ad. Feljebb a Mézes-kút, tőle keletre a Cseterna-kútja található, melyet korábban – mint a neve is mutatja – csatornán vezettek be a faluba. Az előbbinek pedig – a monda szerint – egy hasonlónevű hölgy adta a nevét.

Ágasvárott – csak a név árulja el, hogy ott valamikor itt vár állott – ma csak a beszakadt vulkáni kúpon egy-két meszes követ fedezhet fel a jó szemű turista. A vár  Első említése 1265-ben Történt. Megközelíthető Mátraverebélyből a kék túrán, Nagybátonyból a Vasútállomástól a piros jelet kell követni.

Ha Szuháról megyünk a parádsasvári úton, a Gombás-tavi üdülőteleptől – magán üdülők találhatók itt - 300 méternyire találjuk a Bükkfa-forrást. Bátony felé menet az erdei út bal oldalán, mintegy 2 km-re van a kiépített Bec-kút, mely a Dobranka-patak forrása.  Bár közigazgatásilag Tarhoz tartozik, de a nagybátonyi erdészet kezelésében van a Tuzsoni arborétum, a Szalajka-patak völgyében, mintegy 300 méter tengerszint feletti magasságban. Korábbi neve Fenyvespuszta volt Az itt található örökzöldek közül megemlíthetjük az atlasz cédrust a banksfenyőt, a hamisciprus ligetet, de találunk itt szelíd gesztenyét és a fenyők ölelésében egy jókora kanadai vörös tölgyest, melynek színpompája kivélt ősszel élvezhető. Névadója Az 1870-ben Szászcsanádon - Erdélyben született botanikus Tuzson János volt, aki itt  1925-ben létesített botanikus kertet. Jelenleg a felújításán a Nagybátonyi erdészet dolgozik

Aki a horgászatnak hódol, az több helyen megteheti a bátonyterenyei kistérségben. A legnagyobb a Maconkai víztározó több tíz hektáros területtel, őshonos halakkal telepítve. Szemközt vele áll a híre Arany-hegy, melyen már 3500 éve megtelepült az ember. Régészetileg szigorúan védett hely. Mindent a szemnek De horgászhat az utazó Mátraterenyén is a szerényebb méretű tavon, de hasonló halgazdagsággal. Ettől pár kilométerre ott található Vízválasztói-tó. Mit lehet fogni

Kisbárkány térségében van a jégkorszakból maradt Molyhos-tó. Hasonló névvel a Mátrában Nagybátony fölött is található egy suvadás által keletkezett állóvíz, melyről száz évvel ezelőtt azt írták, hogy nyaranta számos szárcsa és vízityúk élőtere volt.

A hegyvidék nagyobb is. Az apróvad nyúllal, fácánnal, fo­gollyal és a tavasszal ritkán „húzó” szalonkával képviselteti magát. A kisebb ra­ga­dozók közül megtalálható a nyest, a menyét és a kellemetlen „illatot” árasztó gö­rény. A madarak közül a szarka, a harkály, a rigó, a kakukk, a cinke, a fakusz, a vadja a gímszarvas, az őz és a dúvadszámba menő vad­disz­nó. Nem ritka a róka, de előfordul a borz fa­csusz, a sármány és a fülemüle mindenütt előfordul. A seregélyek nem mindig kí­vá­na­tos csapatai is fel-feltűnnek, főleg gyümölcs- és szőlőérés idején. A fecskék is je­len vannak, a gólyák inkább csak látogatják a vidéket.

Jelentősebb természetvédelmi területek a kistájban:

A folyó és patak völgyek magasabb, kiszélesedett teraszaira települtek a honfoglalás után a mai településeket létrehozó főleg magyar törzsek, melyekhez a történelem folyamán a 18. század elején – a megfogyatkozó lakosok pótlására – a Felvidékről evangélikus szlovákok érkeztek. Így éltek és élnek együtt a „jó palócok és tót atyafiak” meglehetős békességben. Az őslakosság a palóc népcsoporthoz tartozik, s nyelvében most is őrzi annak hagyományait. Az ízes palócnyelv illabiális a-ja, zárt e-je és az ó-ba hajló á-ja, kisebb településeken még most is hallható. A honfoglalás után hamar betelepülnek a Zagyva menti és a beléjük ömlő patakok magasabb teraszai, mint korábban a történelem előtti népek által. Ennek emlékei a földvárak. Kisterenyén: Várhegy, Arany-hegy. Szuhán: Várhegy, Csomaszvár, Galyavár. Nagybátonyban: Sebestyénvár és Orosz Mátyás sziklája.  Sámsonháza térségében Pogányvár és a falu felett a Fehérkő vára. Ettől nem messze található közvetlenül az országút mellett egy felhagyott kőbánya, melynek szelvényei a földtörténeti korokat közvetítik nekünk.

A török kor után főleg a Kis-Zagyva-völgyének települései kaptak új lakosokat, részben szlovákokat. A 19. század közepén a kistérségen egy jó része vasutat kapott, megindul a szénbányászkodás, s a kis palócfalvak egy részének határában megjelennek az ideiglenes, majd állandó bányakolóniák. Közülük ma is említést érdemelnek Nemti határában: Ilonatelep. Kisterenyén a Chorintelep, vagy a 2002 októberében önállóságot kapott Rákóczibányatelep, korábban Nemtibánya illetve Horthitelep néven volt ismeretes.  prednisolone syrup for toddlers

A kistáj sajátossága, hogy viszonylag infrastruktúrája kevésbé kiépített, ezért turisztikailag nem leterhelt. Az erdők – bár gazdálkodás folyik bennük, – érintetlennek tűnnek, fafaj váltás legkevesebb volt a Mártában. A dombvidéken először az akác, majd az erdei és fekete fenyő jelent meg. A Márta közel 1000 méteres gerince a határ, a Galyatető 964 méterrel a legmagasabb pont. A Zagyva- völgye a 200 méter is alig éri el, illetve haladja meg. Bár a falvak elég sűrűn követik egymást, de határaik – mindegyik bír erdővel – kellemes sétákra csábítanak, főleg ott, ahol a lábas erdők állat- és növényvilága is könnyebben megfigyelhető. Őslakói a kezdeti zárkózottság után tanúbizonyságot tesznek segítőkészségükről, s közülük többen, – főleg a fiatalok – egyre többen foglalkoznak vendégfogadással, illetve ezzel szeretnének foglalkozni. Ízes beszédük, népi ételkülönlegességeik bizonyára vonzóak lesznek a jövőben. Régebben egy jó palóc humorérzékéről tett bizonyságot, mikor így szólt: „Én nem ígérek semmit, de azt betartom”.   

 

Közvilágítási hibabejelentő

Bátonyterenye Város

Közvilágítási hibabejelentés:

Telefonszám: +36 80-980-071

(éjjel-nappal hívható - üzenetrögzítő)

 

e-mail cím: hibabejelentes@grep.lighting

trusted online pharmacy legit
Bátonyterenye Város weboldala